Csak ülök az iPad felett és próbálom kitalálni miről is kène írnom. Ami esetleg érdekes, nem hatalmas blődsèg, de azért nem teregetem ki se a saját, se az ismerősök szennyesèt. Csak ülök a gép felett és nézek ki a fejemből, de semmi se jut az eszembe, gondolatok suhannak át a fejemen, mint, hogy lehetne ismét nyár és meleg, és hordhatnàm ismét a rövidnadràgjaimat meg a trikókat. Èjjel-nappal 30 fok lenne, sütne a nap sokáig és mindenki vidámabb lenne.
Gondolatok rohannak és emlékek amikor lazán és csinosan felöltözve,nevetve iszogatok a barátnőimmel, miközben 5-ből 4 férfi kikezd velem, de mi csak kacagunk tovább a sok "bolondon", mintha nem érdekelne a visszajelzés, hogy jó szerkót választottam, nem is hiányzik a magassarkú. Mert elég a boldog, éppen gondtalannak mondható kisugárzás,mely csak úgy letarolja az embereket akik nem ismernek mèg.
Gondolatok,melyekben felrèmlik a szakdolgozat témàjànak leadása előtti utolsó napok pánikja, hogy mi is legyen a téma, ami érdekel és nem túl bonyolult, ràadáskènt a választott konzulens is érzi a kompetenciát magában, hogy elvàllaljon.
Más téma kellett volna, ami jobban illik hozzàm, hisz hiába érdekel az internetes társkeresés, mikor igazából gőzöm sincs mit és hogyan csinálnak benne az emberek. Mi alapján keres bárki is pàrt, mi jár az eszükbe mikor üzenetet váltanak. Nem emlékszem, hogy valaha is ismerkedtem volna interneten, pedig bazi nagy lehetőségek vannak benne. Hiszem, hogy ha valaki nem görcsol rá, akkor rengeteg alkalma adódik, hogy különböző emberekkel ismerkedjen meg, menjen randizni, akar egy azon időszakban. Hisz ez az egész nem arról szól, hogy a kereső az első embernek aki üzenetet ír neki, hűséget fogad, hogy másra nem is néz rá. Rettentő sok jó kis hely van Budapesten és rettentő sok dekoratív férfi és nő lakik a fővárosban, akik mind arra várnak, hogy komoly ill komolytalan kapcsolatot lètesítsenek egymással.
Miért nem találnak pàrt maguknak?! Talán túlzottan is komolyan veszik az egészet, így az első adandó alkalommal rávetik magukat a szerencsétlen áldozatra, aki szolíd ismerkedésbe kezdene, de amikor megtudja, hogy már a második randin feleségül kène venni a potenciális jelöltet, nyilván elmenekül. Nem mondom, hogy ez (csak) a nők hibája, hisz rengetegen úgy vannak beprogramozva, hogy szükségük van egy társra aki mindig mellettük van és gondoskodik róluk, vagy ők a másikról. Azonban ez néha már annyira érezhető a válaszüzenetek megfogalmazàsàból, a találkozás alkalmával a viselkedèsből, nèzèsből, hogy már menekülne is a másik.
Nem emlékszem, hogy én ilyen görcsös lettem volna valaha is. Háromszor összetörtèk a szívemet, de ezen kívül én menekültem általában el, mert nem láttam a kihívást a kapcsolataimban, csak a punnyadàst, kisajàtítàst és kíváncsi voltam másokra is. A másokkal való poènkodàsra, iszogatàsra, baromkodàsra, és a szexre is.
Múltkor olvastam egy bejegyzést, amiben a pasi, mint valami főokos, megmondta a frankót a női-férfi kapcsolatokról, ismerkedèsről, összejövèsről és a szexuális kapcsolat kialakulásáról. Azt írta, hogy nem létezik az az általánosan már mindenki által ismert szabály, mely kimondja, hogy az első randin tilos a szex. És ha mégis lefekszik a nő a férfival, beadja a derekát, akkor ne várjon sokat a dologtól, hisz elkönyvelik könnyű vérű nőcskènek, egy ribancnak, aki mindenkinek szétteszi a lábàt. Örültem, mikor olvastam, hogy ezt a baromsàgot egy férfi is hülyeségnek találja. Azaz, hogy a szexuális szabadság, nem egyenlő az elkorcsosult női léttel. Vagyunk mi nők is annyira önálló emberi lények, akiket nem lehet beskatulyázni 1-1 meghozott döntès alapján,így azt csinálunk amit akarunk, akkor amikor akarunk és senki sem húzza ránk a vizes lepedőt néhány elbaltàzott döntés végett.
Gondolat hullám
2017-11-05
Hozzászólások (0)