A nemlétező jo barátnő

Sosem állítottam, hogy jo barátnő lennék. Lehet rám számítani ha tenyleg szükség van, de se nem vagyok ragaszkodó, se tul kedves, nem hazudom, higy jol all valami;mikor nem es nem vagyok eléggé aktív a barátságok fenntartásában sem. Pedig annyira szeretnem,tenyleg. Szeretnek jo barátnő lenni es nem azt hallani állandóan, hogy "sosem keresel, mindig nekem kell teged, teged nem is erdekel mi van velem" közben meg de, csak annyi mas van meg a fejemben. Gondolok rátok baratnoim, mert szeretlek titeket, mert elviseltek es "visszafogadtok" mikor haragudni kene. De ismertek. Ismeritek, hogy ilyen vagyok, nem csak magam miatt, örököltem?! Lehet. Anyu is mindig azt mondta, higy o nem jo barátság fenntartó. De könyörgöm, ha a legjobb baratnod veled szemben ül a közös irodatokban, akkor azért egy kicsit könyebb a helyzet.
Nehéz ugy barátságot ápolni ha mas az eletmodotok, máshogy eltek, nincs (mindig) szabad hetvegetek, nem reggel 8 es du 5 között dolgoztok. En is mondhatnék lehetetlen időpontokat, amik számotokra lehetetlenek, mint pl a hétfő délelőtt. Ki ér ra akkor? En! Viszont nem erek ra minden hétköznap 6 "körül" vagy egesz hétvégén. Lehetetlenség megszervezni egy találkozot, de belive me szeretlek titeket attól függetlenül, hogy nehéz velem.